Az antibiotikumok miatti szorongás: antibiotikum-rezisztencia a sertéstermelésben

2018-06-26

Az alábbiakban annak az interjúnak a szerkesztett átirata olvasható, melyet Tom Martin készített Dr. Anna Catharina Berge állatorvossal, a Berge Állatorvosi Szaktanácsadó BVBA tulajdonosával. Dr. Anna Catharina Berge kiterjedt szakismeretekkel és készségekkel rendelkezik a haszonállattartás gyakorlati kérdései, illetve az állat- és közegészségügyi kihívások járványtani perspektívái területén egyaránt. Dr. Berge Tom Martinnal (Vosselaar, Belgium) beszélget az antibiotikumok sertéstermelésben való alkalmazásáról és annak alternatíváiról.

Tom: Kezdjük a sertéstermeléssel. Tényleg valós veszélyt jelent az antibiotikumok használata a sertéstermelésben?

Catharina: Minden antibiotikumhasználat potenciálisan fokozhatja a baktériumok antibiotikum-rezisztenciáját. Az antimikrobiális szerek valóban létfontosságúak mind az emberek, mind az állatok számára az olyan baktériumok elleni védekezéshez, melyek betegséget vagy halált képesek okozni. Az antibiotikum-rezisztencia ezeknek az értékes gyógyszereknek a bakteriális betegségek kezelésében mutatott hatásosságát fenyegeti. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már 2014-ben megállapította, hogy az antibiotikum-rezisztencia helyzet annyira súlyos, hogy egy olyan poszt-antibiotikus korszakba lépünk, amelyben már a közönséges fertőzések és a kisebb sérülések is halálosak lehetnek. Ez ma már messze nem egy apokaliptikus fantázia, hanem nagyon is valós lehetőség a 21. században. Ez nem egy újságírók által felvázolt félelmetes forgatókönyv volt, hanem a WHO megállapítása. Vagyis ez egy valós fenyegetés.

A sertéstermelésben rendszerint akkor alakul ki a mikroorganizmusok antibiotikum-rezisztenciája, ha egy adott antibiotikumot évtizedeken át használnak betegségmegelőzésre vagy hozamfokozási céllal. A beadott antibiotikumok nem teljesen szívódnak fel az állatok szervezetébe. Ha egy állatnak antibiotikumokat adunk be, a beadott mennyiség 30–90 százaléka valójában a vizelettel vagy a bélsárral kiürül a szervezetből. Kórházi hulladékokkal, a nem megfelelő gyógyszerhasználat révén vagy akár az istállókból származó porral is kikerülhetnek a környezetbe antibiotikumok. Ezek az antibiotikum-maradványok hatással vannak a környezetre és megzavarják a kényes ökológiai egyensúlyt.

Más mechanizmusok révén vírusokba is bekerülhetnek antibiotikum-rezisztens baktériumok. Az antibiotikum-rezisztens baktériumok az élelmiszerek közvetítésével vagy a környezetből emberekre is átterjedhetnek. Ezek az antibiotikum-rezisztens baktériumok nem tűnnek el egyszerűen, ha abbahagyjuk az antibiotikumok használatát, hanem hajlamosak fennmaradni. Könnyen létrejönnek, de nem jellemző rájuk, hogy gyorsan eltűnnének. Ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ne növeljük ezt a rezisztens génpopulációt, amely terjedni képes a különböző baktériumtípusok között. E rezisztenciagének átterjedhetnek a porban jelen lévő veszélytelen baktériumokról azokra, amelyek tényleg betegségeket, sőt halált vagy elhullást képesek okozni. Ha ez a rezisztencia halálos betegségeket okozni képes baktériumokra terjed át, olyan bakteriális betegségek alakulhatnak ki, melyeket nem tudunk kezelni, és melyekbe bele is halhatunk. Vagyis a rezisztencia veszélyes.

Sok sertéstartó gazdaságban azért is egyre nagyobb kihívást jelent az antibiotikum-rezisztencia, mert a termelők azt veszik észre, hogy a régi, jól bevált antibiotikumok többé már nem működnek, mivel a baktériumok rezisztenssé váltak velük szemben. Ezért aztán a sertéstartó gazdák újabb és újabb antibiotikumokat kezdenek használni. Ezek az újabb antibiotikumok pedig azok, amelyeket a WHO ma kritikus fontosságú antibiotikumoknak nevez, amelyeket meg akarunk tartani az emberek veszélyes betegségek elleni kezelésére – vagyis ezzel a gyakorlattal hozzájárulunk az újabb antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulásához és fokozódásához. A probléma az, hogy manapság nem nagyon fejlesztenek ki igazán új antibiotikumokat. A gyógyszeripar már nem fektet be jelentős összegeket az új antibiotikus hatású gyógyszerek kutatásába és fejlesztésébe, ezért kezdünk kifogyni a bakteriális fertőzések kezelésére alkalmas jó gyógyszerekből.
 

Tom: Említette, hogy az állományszintű immunitás, az egyes sertések bélrendszerének egészsége, a szisztémás immunitás, a tápláltsági állapot, a stressz mértéke és a környezeti körülmények mind-mind kölcsönhatásban vannak egymással. Miért olyan fontos, hogy ismerjük és megértsük ezeket a kölcsönhatásokat?

Catharina: Egyetlen állat, szerv vagy sejt sem működik elszigetelten, hanem szoros és – remélhetőleg – harmonikus együttműködés van közöttük, és hatással vannak egymásra. A sertések továbbá egy olyan összetett termelési rendszerben élnek, ahol különböző tényezők képesek befolyásolni egészségüket és termelésüket. Ezért csak akkor tudjuk meghatározni egy adott betegség kártételét vagy azt, hogy a sertések miért nem nyújtanak jó teljesítményt, ha ezt az egész rendszert figyelembe vesszük és értékeljük. Könnyen azt gondolhatjuk, hogy az ok nem valamilyen betegség, hanem valami más, miközben valójában a termelési rendszer következtében kialakuló betegség okozza a problémát.

A termelési rendszereinket nem optimalizálták arra, amire a sertéseknek szükségük van, illetve arra sem, amit mi a sertésektől várunk. A sertéseket próbáljuk adaptálni a termelési rendszereinkhez ahelyett, hogy a rendszereinket adaptálnánk a sertések igényeihez. Ez problémákat teremt, melyeket mi többek között antibiotikumok adagolásával próbáltunk megoldani.
 

Tom: Milyen problémákat vetnek fel az antibiotikumok a sertések és más haszonállatok bélegészsége szempontjából?

Catharina: Az antibiotikumok képesek megakadályozni a baktériumok szaporodását vagy elpusztítani azokat. Ezek az antibiotikumok nem tesznek különbséget a szervezet számára hasznos baktériumok és a potenciálisan ártalmas mikroorganizmusok között. Egyes antibiotikumok csak a baktériumok bizonyos típusai ellen hatnak, míg mások számos baktériumtípus ellen hatásosak, és vannak olyanok is, amelyek csak kevés baktérium ellen aktívak.

A sertéstermelésben nagyon sok antibiotikumot hosszú időn át a takarmányban adva alkalmaznak. Ezeket az antibiotikumokat nevezzük „széles hatásspektrumú” szereknek, melyek számos különböző baktérium ellen hatnak. Az ilyen antibiotikumok egyike a tetraciklin. Ezek az antibiotikumok képesek módosítani a bélflórát és csökkentik a bélben előforduló baktériumok sokféleségét. Így számos „jó” baktériumot is elölnek, melyeknek sok előnyös hatásuk van. Elpusztítanak ugyan néhány káros baktériumot is, de amikor a hasznos bélflóra károsodik vagy elpusztul, a káros baktériumoknak több alkalmuk lesz arra, hogy elszaporodjanak és megtámadják a bélcsatornát bélelő nyálkahártyát, sőt akár a szervezetbe hatoljanak és betegséget okozzanak. Ezért sertésekben is nagyon fontos a jó bélmikroflóra kialakítása, és ezek az antibiotikumok valójában ezt gátolhatják.
 

Tom: Ma már az egész világon azt tapasztalják a sertéstartók, hogy az állatok teljesítményének vagy egészségének romlása nélkül lehet csökkenteni az antibiotikumok használatát. Ebben kulcsfontosságú a bél egészsége. Miért olyan fontos a sertések gyomor-bél rendszerének egészsége?

Catharina: A bél kulcsfontosságú az állat egészsége szempontjából. A bél szerepe az egész szervezet megfelelő működéséhez szükséges tápanyagok megemésztése és felszívása. A felvett takarmányból a sertés energiára, makro- és mikro-tápanyagokra tesz szert, melyek „üzemanyagként” szolgálnak a test minden egyes sejtje számára és támogatják azok működését. Ezért ha a bél nem működik megfelelően, ennek a sertés általános egészsége látja kárát.

Az immunrendszer a bélben találkozik sok olyan potenciális kórokozóval, melyek ártalmas baktériumok. Ezeket meg kell állítani még azelőtt, hogy károsítani kezdenék a bél nyálkahártyáját vagy behatolnának a szervezetbe. A szervezet legtöbb immunsejtje a bélben található. A bél immunrendszere sok energiát és tápanyagot igényel, és hatékonyan kell működnie ahhoz, hogy meg tudja védeni a sertést. Ha nem jó a bél egészségi állapota, akkor az immunrendszernek nem lesz elég energiája ahhoz, hogy jó munkát végezzen.

Az egészséges bélben továbbá olyan baktériumokból álló mikroflóra van, amely részt vesz számos tápanyag megemésztésében. Ez az egészséges bélmikroflóra meggátolja a kórokozók szaporodását és a bélsejtekbe való bejutását is. E mikroflóra rendkívüli változatosságot mutat, és az egyes baktériumfajok kölcsönhatásban állnak egymással. Tehát a bél egészségéhez nélkülözhetetlen az egészséges bélmikroflóra is.
 

Tom: Ön szerint melyik lenne a legjobb módszer az antibiotikum-felhasználás csökkentésére?

Catharina: Én a holisztikus megközelítést kedvelem. Az antibiotikum-felhasználás csökkentésének legjobb módszere a termelési rendszer és a takarmányozás optimalizálása, hogy azok jobban megfeleljenek a sertések alapvető szükségleteinek.

Az első lépés, hogy felhívjuk a figyelmet az antibiotikumos gyógykezelési rendszerünk problémáira, és annak megváltoztatására motiváljuk az embereket. Fontos megértetni a termelőkkel, hogy az antibiotikum-felhasználás csökkentése megvalósítható anélkül, hogy veszélyeztetnénk az állatok egészségét vagy termelékenységét. Ehhez azonban a teljes termelési és takarmányozási rendszer értékelésére van szükség, hogy azonosítsuk az egyes rendszerek gyenge pontjait, mivel minden egyes rendszer más és más.

A legkönnyebben megváltoztatható rész a takarmányozás, és annak a biztosítása, hogy az megfelelő legyen a sertés minden egyes életszakasza számára, illetve hogy a sertések takarmányában és ivóvizében ne legyenek nagy mennyiségben baktériumok vagy mikotoxinok. Ezután hozzákezdhetünk a menedzsment és a tartási körülmények megváltoztatásához, hogy azok megfeleljenek az állatok élettani igényeinek, és hogy az állatokat meg tudjuk védeni a gazdaságon belülről vagy kívülről eredő betegségekkel szemben. Ezt „járványvédelemnek” („biobiztonságnak”) is nevezik, és rendkívül fontos. Ezután azt kell megvizsgálnunk, hogyan tudnánk erősíteni az állatok immunitását, hogy a sertések képesek legyenek ellenállni az őket érő kedvezőtlen hatásoknak.
 

Tom: Az Ön véleménye szerint reálisan az antibiotikum-felhasználás hány százalékos csökkentése érhető el azokban a gazdaságokban, amelyekkel Ön dolgozik?

Catharina: Azt mondanám, hogy világszerte a legtöbb gazda még mindig nagyon sok antibiotikumot használ a betegségek megelőzésére profilaktikus jelleggel, illetve hozamfokozásra. Az én véleményem szerint az ilyen jellegű antibiotikum-felhasználást teljesen le lehet állítani. Ehhez megint csak az szükséges, hogy a termelőben meglegyen a motiváció a változtatásra. Általánosságban azonban azt mondhatom, hogy a gazdaságok szintjén egy realisztikus, nem túl nagy kihívást jelentő cél az antimikrobiális szerek használatának 50%-os csökkentése már az első évben.
 

Tom: Melyek azok az elemek, amelyeket minden antibiotikum-csökkentési programnak tartalmaznia kell?

Catharina: 1850-ben volt egy filozófus, aki azt mondta, hogy ha nem mérsz valamit, akkor azon nem is tudsz javítani. Vagyis kell lennie egy antibiotikum-felhasználást nyilvántartó rendszernek, és annak az adatait értékelnünk is kell. Nem elég néhány sort leírni valahová egy jegyzetfüzetbe. Értékelni kell az adatokat, utána pedig célokat kell kitűzni. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Hogyan tudok elérni egy ekkora csökkentést azokkal a célokkal?”. Oda kell figyelni arra, hogy a sertések a termelés minden egyes szakaszában megfelelő takarmányozásban részesüljenek. Minden sertés – tartási körülményeitől és életkorától függően – más és más igényekkel rendelkezik. A megfelelő takarmányozás nélkülözhetetlen. Az is fontos, hogy nagyon jó minőségű takarmányaink legyenek, alacsony mikroba- és mikotoxinszintekkel. Ezután a menedzsmentet kell ellenőrizni. Milyen a sertések mozgása a termelési rendszeren belül? Túl fiatalon választják-e el a malacokat? Ki vannak-e téve stressznek a különböző életszakaszokban az almok keverése és más tényezők miatt? Vagyis a menedzsment rendszerek nagyon fontosak.

A tartási (istállózási) rendszereket is értékelni kell. A sertéseket gyakran olyan régi rendszerekben tartják, amelyek nincsenek optimalizálva a tartásukra, ezért hosszabb távon meg kell fontolni az ilyen rendszerek lebontását és újjáépítését.

A járványvédelem vagy biológiai biztonság nagyon fontos összetevő. A biobiztonság tulajdonképpen a betegségek elleni védekezést jelenti. Az állatokat meg kell védeni az olyan betegségek ellen is, melyek kórokozói a méhen belül vannak. Ezt nevezik „belső biobiztonságnak”. Védekezni kell az olyan betegségekkel szemben is, amelyek az adott pillanatban nem fordulnak elő a gazdaságban, de behurcolhatók oda állatokkal, járművekkel vagy a személyforgalom révén. Ezt „külső biobiztonságnak” nevezik, és ez is rendkívül fontos.

A klinikai betegségek helyes diagnosztizálására és kezelésére is képesnek kell lenni. Az emberek nem mindig értik, hogy mit látnak, és hogyan lehet azt a legjobban kezelni.

És természetesen ott vannak még az antibiotikumok alternatívái, amelyek értékes eszközök az állatok egészségének és termelésének támogatására. Vannak olyan készítményeink – például a Bio-Mos® és az Actigen® –, amelyek támogatják a bélmikroflórát és erősítik a bélbarrier (a bél védvonal-funkciójának) működését.

Vannak alternatívák az immunitás erősítése terén is. A vakcinák például nélkülözhetetlenek a sertések számos betegség elleni megvédésében. A szerves kötésű ásványi anyagok fontosak az immunrendszer erősítéséhez és az optimális immunműködés biztosításához. Tehát a felsorolt összetevők mindegyikét fontos figyelembe venni egy komplex program részeként.
 

Tom: Ön azt javasolta, hogy az antibiotikum-felhasználás csökkentésének célját át kell fogalmazni, és inkább az egészséges termelési rendszerek kialakítását kell célul kitűzni. Hogyan lehet elérni, hogy ezt a kihívást a termelők fenyegetés helyett inkább lehetőségnek tekintsék?

Catharina: Nos, szerintem pontosan annak a tudatosításával, hogy az egészség nem fenyegetés. Az egészség egy olyan dolog, amelyre mi mindannyian törekszünk, legyen szó a saját testünkről, az egészséges üzleti vállalkozásunkról, az egészséges ökoszisztémáról vagy a bolygónk egészségéről. A termelők pedig egyre inkább ráébrednek arra, hogy a betegségek költségekkel járnak. Ehhez jön még az is, hogy nem öröm beteg állatokkal dolgozni. Őszintén szólva én még nem találkoztam olyan sertéstartó gazdával, aki azt mondta volna, hogy antibiotikumokat akar használni. Inkább arról van szó, hogy a betegségek megelőzéséhez szükségesnek hiszik az antibiotikumokat. Ha bizonyítékokat mutatunk nekik arra, hogy mellőzhetjük az antibiotikumokat anélkül, hogy termeléscsökkenés következne be vagy gyakoribbá válnának a betegségek, akkor látni kezdik a lehetőségét annak, hogy egy fenntarthatóbb termelés irányába mozduljanak el.
 

Tom: Beszélne egy kicsit részletesebben azokról a gyakorlati intézkedésekről, melyeket egy sertéstartó gazdaság foganatosíthat egy egészséges termelési rendszer kialakítása érdekében?

Catharina: Minden olyan sertéstartó gazdának, aki egy egészséges termelési rendszert szeretne kialakítani, azt ajánlanám, hogy vegye igénybe egy szakértői csapat (szaktanácsadók, takarmányozási szakemberek és állatorvosok) segítségét, akik képesek a teljes rendszer értékelésére. Mi ezt „teljes állomány-átvilágításnak” („állományauditnak”) nevezzük. Ez az audit legalább egy napot vesz igénybe. E kezdeti átvilágítás több olyan pontot azonosít a tartás, a telepi menedzsment, a takarmányozás vagy a betegségek kezelése terén, amelyek beavatkozást igényelnek. Ekkor meg lehet kezdeni a konkrét intézkedési terv összeállítását, hogy melyek a legfőbb javítanivalók és milyen célokat kívánnak elérni az adott területeken.

Mindenkinek, aki a termelésben dolgozik, valamint a takarmányozási szakembereknek és az állatorvosoknak is részt kell venniük az antibiotikum-csökkentési terv végrehajtásában. A terv kitűzése és a megvalósítás megkezdése után rendkívül fontos a tevékenység nagyon jó utókövetése. Rendszeres auditokat kell végezni az előrehaladás ellenőrzése, az erőfeszítések indokoltságának igazolása és – szükség szerint – új elérhető célok kitűzése érdekében. Az Alltech már ténylegesen kidolgozott egy ilyen holisztikus antibiotikum-csökkentési auditot.
 

Tom: Mi az antibiotikumok alkalmazásának jövője a sertéságazatban?

Catharina: Remélem, hogy a sertéságazat nagyon gyorsan lépni fog az antibiotikum-felhasználás csökkentése felé, hogy ne a fogyasztók kényszerítsék az ágazat szereplőit az összes antibiotikum teljes körű betiltására. Az antibiotikum-felhasználás jövőjét én úgy látom, hogy antibiotikumok továbbra is rendelkezésre állnak majd a beteg sertések egyedi kezelésére vagy kivételes esetekben metafilaktikus alkalmazásra. Ugyanakkor a profilaktikus vagy a rendszeres és folyamatos (hozamfokozási célú) alkalmazás teljes mértékben megszűnik.
 

Tom: Az elmúlt néhány évben azt láttuk, hogy jelentős mértékben nőtt a mikotoxinok jelenléte a szenázsban, valamint az árpa- és a kukoricaszilázsokban. Miért fontos figyelembe venni a mikotoxinokat, amikor az antibiotikum-felhasználás csökkentéséről beszélünk?

Catharina: Mikotoxinok akkor termelődnek, amikor a környezeti körülmények kedvezőtlenül alakulnak. Amint Ön is említette, egyre nagyobb gyakorisággal látjuk a mikotoxinokat szinte minden takarmány-alapanyagban. A mikotoxinok rendkívül toxikus vegyületek, amelyek az állatok immunrendszerét és egészségét egyaránt károsítani képesek. A legtöbb takarmányban a mikotoxinok többféle típusa van jelen, különböző mennyiségekben. Az elvégzett auditok során sok sertéstartó gazdaságban azt találtuk, hogy a rossz egészségi állapot és a gyenge termelés hátterében az erőteljes mikotoxin-expozíció állt.
 

Tom: Milyen hatásokat fejtenek ki a mikotoxinok a sertésekre?

Catharina: Az egyik probléma pont az, hogy a termelők nem realizálják, hogy gazdaságukban mikotoxin-probléma van, mivel a tünetek alig láthatók, illetve változatosak. Több olyan tünet is van, amit a termelő nem vesz észre. Ilyen például a gyenge takarmányértékesítés, az optimálistól elmaradó tömeggyarapodás, az emésztőszervi zavarok, a különféle betegségek és a gyenge szaporodásbiológiai teljesítmény. A mikotoxinok erős immunszuppressziót okoznak, ami az egyik oka annak, hogy egyre több betegséget látunk, és hogy a sertések fogékonyak e betegségekre.

Számos mikotoxin létezik, és szinte mindegyiküknek más a hatásmechanizmusa. Ritkán fordul elő, hogy csak egy mikotoxin van jelen a takarmányban, rendszerint több mikotoxin együttes jelenlétével kell számolni. Ha több mikotoxin van jelen egyszerre, azok hatása összeadódhat, de egyes esetekben akár meg is sokszorozódhat. A takarmánnyal felvett mikotoxinokkal először a bél és az immunrendszer találkozik. A bélegészség, valamint az antibiotikum-csökkentési auditok és programok jelentőségéről már esett szó. Az antibiotikum-csökkentési program részeként nagyon fontos foglalkozni a mikotoxinok jelentette kockázattal is. Az általunk elvégzett antibiotikum-csökkentési auditok során mindig azt láttuk, hogy ha az adott gazdaságokban kezeltük a mikotoxinok jelentette problémákat és egy jó, széles hatásspektrumú mikotoxinkötő készítményt etettünk (mint pl. a Mycosorb®), akkor ennek eredménye mindig a termelékenység javulása volt.
 

Tom: Melyek azok a fogyasztói igények, amelyek jelentős változásokat eredményezhetnek a sertéságazatban?

Catharina: A fogyasztók nagy igényeket támasztanak a sertéságazattal szemben. A mai fogyasztók fenntartható, állatbarát rendszerben tartott állatoktól nyert élelmiszereket szeretnének. Olyan állatoktól származó élelmiszereket szeretnének, melyeket nem kezeltek antibiotikumokkal. Azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztók magasabb árat hajlandók fizetni az antibiotikumoktól mentesen előállított húsért.

A fogyasztók számára egy másik nagyon fontos terület az állatvédelem. Egyre inkább megkérdőjelezik az olyan eljárásokat, mint a farokkurtítás és a malacherélés. Mivel ezek a beavatkozások gyakran együtt járnak egy antibiotikum-injekcióval, a herélés és farokkurtítás nélküli tartási rendszerekben csökken az antimikrobiális szerek használata. A farokkurtítást eddig azért alkalmazták, hogy csökkentsék a farokrágás előfordulási gyakoriságát a csoportosan tartott sertések között. Az állatok környezetének javítása esetén lehetséges lesz a sertéseket a farok sértetlenül hagyásával felnevelni. Ez már bebizonyosodott Svédországban, ahol a malacok farokkurtítását betiltották.

A feljavított csoportos tartási rendszer csökkenteni fogja az antibiotikumok növendéksertésekben való használatát. Egy másik fontos terület a vemhes kocák csoportos tartása, hogy ne kelljen egész életükben kisméretű kutricákban lekötve tartózkodniuk. Ezt a fogyasztók is nagyon kívánatosnak tartják. E változás révén optimalizálható a kocák egészsége és szervezeti szilárdsága, így azok egészségesebb malacokat tudnak felnevelni. A fogyasztók állatvédelmi jellegű igényei is hozzájárulnak ahhoz, hogy az állatok egészségesebbek legyenek és ne legyen szükségük antibiotikumokra.
 

Tom: Dr. Cat Berge állatorvossal, a Berge Állatorvosi Szaktanácsadó Szolgálat BVBA tulajdonosával beszélgettünk a belgiumi Vosselaar-ban. Nagyon köszönjük, hogy velünk tartottak.

A teljes interjú meghallgatásához kattintson az alábbi linkre:

https://soundcloud.com/alltech-1/043-antibiotic-angst-antimicrobial-resistance-in-pig-production-dr-cat-berge

 

Kapcsolat

 

Alltech Hungary Kft.

Cím: 1186 Budapest, Besence utca 5.

Telefon: 06 1 433 1460

Fax: 06 1 433 1461

E-mail: hungary@alltech.com

Facebook: AlltechHungary

 

 

background image